...és számtalan öszvér világban létezem.
(jégbe zárt sóhaj vagyok meztelen testeden)
hidegen köszönt a reggel, széttárom két kezem
és vallom, hogy vártalak - hogy tudtam az utat
szívedig áztam ereszek alatt, és húztam
minden igáját, sivár világnak, vékonyka imának
álltam ellent, mert soha senki nem akart
úgy, mint te hajítasz most végtelenbe,
hogy szakadjon dimenzióira szerelmem
mint kiterjedés, idő és forró mély verem.

talán elmondhatnád nekik, hogy ugyanúgy nem lelem
meg benned sem magam, ha nem hiszek a tengerben
megvetett ágyunkon zajló semmilyen vitában,
mert ha nem hoznak semmit a hajnali árnyak,
magukban utaznak vakká lett vágányokon a vágyak.

talán ébredés, talán csak álom
romok közt lakó kósza lélek - mámoron
lépkedő remények, irigyen mardosó éjnek
dalában hittél, míg azt hazudtam félek.

nevedet lapokra írom
merre jársz odaragasztom, hogy ne feledd
hogy azt súgtad - így hívnak.