lehet, hogy az inkább csak egy angyal volt
árnyéka néma vonal, arca elmosódott
bekukkantott a szobámba
ide a külvárosba, hol a betonkockákban
egerek alszanak és reggelente kirajzanak
a hangyák várában lakom tehát
sínek vezetnek minden lehetséges irányba
oda is eljutok, ahol a kerítések
csak kerítéseket kerítenek
és mélyről jövő mozdulatokkal
rajzolt a táj, hogy feledni ne lehessen
azt a reggeli dér csípte arcot
melybe beleszeretett a hold
és többé nem tűnt el soha
itt a sarkamban, mert azt hiszi
hogy majd én mutatom meg neki a napot...
hiába üvöltöm, hogy elvesztettelek.