egyetlen szóban mondom akkor el. egyetlen képet festek, rajta leszel. benne leszel. bennem leszel, hogy élj és éljek. veled álltam helyt. veled kérleltem a borzas kutyákat, csaholjanak a világnak - egyetlen dalban mondják el, mit érzek és érezzed te is, ugyanazt a kételyt és ugyanazt a fel nem vázolt hirtelen szépséget, amely egy mozdulatodba rejtve nekem esett, de nem láttam - átestem magamon, szerettelek, hogy szeresselek most is, előkészítettem az utamat, becsomagoltam minden lényeges holmit, cigarettára gyújt a nap és rám fújja füstjét, hazudnék, ha élni lenne kedvem, de ha függő lelkemben feldalol az, mit te is előre jeleztél, akkor érzem igazán, hogy kérdezel és válaszolsz és gyakorta hirtelen kerít hatalmába a félelem. én is rágyújtok tehát, hogy eléd állhassak és eltakarjon akkor mégiscsak a füst, amit nem hinném, hogy látna bárki is, de ígérd meg - kérlek ígérd meg, hogy nem maradsz ugyanaz és más leszel, ha meglátlak életre kelsz, ha hozzád érek, mert hinni az érintésben az egyetlen álmom most.