kérleltem minden igaz esőcseppet, a többi elkerült
kérleltem a jeges szelet, hogy hagyjon magamra
most sikerült magányba zárni a vallomást
sikerült kinyitni minden ajtót, hogy mélyebbre zárkózhasson
az ördög vitte el a kedvem, minden nap csak keseregtem
hová lett a bölcs és lassú halál
minden nyomomban omladozó falakra talál, aki követ
nincs amúgy sem senkiben annyi irgalom, mint abban
a kőben, mi rám zuhanva vette el lelkemből
a fájdalmat és a haragot.
most magányba zárt. most megannyi bájt hittem el benned
megannyi üres és hitvány szónoklat után
kérdezett remény és felelős harag előtt
hiszek abban, amit teszek és hiába minden árny
hiába minden kérdezett remény;
kereslek, míg élek - mit hitem oltott belém
igazat adok annak a hangnak, mi megmutatta, hogy merre induljak
bár őrültnek tart minden és senki nincs mellettem
tudom, hogy öröm a magány, ha nem te vagy velem.
talán üvegfalú jeges lehelet lettem
nincs most testem
csak keveset szóló madarak közt
lelem meg fejvesztett szerelmem