nem akartam megszólalni
valóban elbújtam - nem láthatsz
soha többé már
mert előttem hamis falakat emelt egy varázslat
üres lapok közt járnak
társaim a szélben
maradtak árvák - hányattatott sorsok közt
bujkálok - a sarokban ölöm meg azt, aki megtagad.

de lágy vagyok - végtelenül puha és kíméletes
hiszem, hogy végzet ez
és hiszem, hogy értelmetlenek a tettek
hiszem, hogy szürkeségben lépkedek
hiszem, hogy vagy és hiszem, hogy én is létezek.