zülledt dülledt szemek kergetnek körben ülnek a törpe árnyak
tüzes szellem száll ki a palackból és kerget most a havon
talpam nyomába lépek, körbe-körbe élek
reggelre elmúlik a tűz
űr marad és bűzös kétely a mában
tegnap lesz az is, mi ezer év múlva jön csak
lehullt egy száraz levél, elcsendesült a szívem
akaratlan vonaglik a köd az oldalamon csend feszít és megdönt
míg te csak szaggatottan sírsz fel, addig a levegő megtartja tüdőm
most csak a füstben tapogatnak ujjaim és elszakad egy fény-kör
ráülök az útra, elterülök némán - magamra haragítva mindent
bárgyún és léhán összekuszálódik most minden
csak lestem a napot, ahogy lebukott