és akkor talán majd cserébe adom a szívem
súlyra veszek meg mindent belőle
fabatkát sem ér a holnap
mert tegnappal mérgezett a jelen
a képek zavarnak?
üss meg, hogy érezzem
fuss el és nem kell vétkeznem
takarj be, mert ezt mondta a hajnal
ha nem vigasztal semmi
ne hidd el, hogy létezik a fény
mert körbekeríteni sem éri már meg az időt
úgyis elfolynak a percek
kiszabadítja a szörnyeteget
a szíved elrejti a vadat
bennem maradt akarat jött elő vele,
hogy akasszuk fel a bánatot a szögekre
csapott kalapodat húztam a szemembe
szállt a porszem, kaparja a torkom
az akarat, mert megint abba fojtom
bánatodat osztom
nem tudhattad, alatta sem voltál
mialatt elképedt a lényeg,
hogy megróttál és félek
kimondani szépen
vagy kerekeken gurult már tova
a gyarló reggeli szél
míg él
míg fél
tart bennünk a tél.

ingyen adtad a káromlást
ingyen raboltam el a holdat
nem adtam vissza semmit
nem is veszek már el senkit a rengetegben
ültünk
mert a szerelemben nem volt mit tennünk
mert hiába kérdezted
és nézted a távolodó árnyakat a falon,
csak ültél inkább magadban tartottad
nem hitted és eloltottad.

de most ébredj
most kérj meg, hogy senki se legyen, és nem is leszek többé