Z. Pál Tamás

Úgy érzem sarokba szorítottál ezekkel a szavakkal
Bármit megtehetek érted, mégsem vihetlek magammal
Abba a pusztaságba, mely Kánaánná lesz majd,
És addig kutatlak ott, míg a vágyam még hajt
S, ha majd Rád találok kertemben egy rózsa kihajt
És arról mesél: Érted egy élet meghalt.

2000. június