▬Z. Pál Tamás
versek
Zavar
Zavar a szó
Zavar a hang
Zavar a kép
Zavar a szép
Zavar a csend
Zavar a rend
Zavar a gyönyör
mert engem gyötör
Nem kell tudnod
de engem megöl.
Élet-véglet
Véglet-élet ez mit élek
nem kell kutyának se
nem kell - talán az utca lakójának
mit adhatnék át a Mának
szívemet, mely érted dobog?
Lelkemet, mi csak akkor lobog,
ha lát és érez
maga mellett Téged
illatod elkábít
szemed elcsábít
szavaid elaltatnak
képeid ébren tart’nak
Életem mese, és Te vagy benne a Tündér, aki ezernyi kívánságot teljesít,
vagy mégsem?
Ötödik
kényes értelem
forró érzelem
mi a szerelem
ó, mondd el nekem
szerelmem, édesem,
kell ez nekem?
Meneküljek, vagy maradjak
elbújjak, vagy meghaljak
vonzódom hozzád
ártatlan gyönyör
csillámló szemed
pillantása gyötör
Te vagy a gyönyör
Te vagy a világ
Gyönyörű virág
gyötör a világ
Ne segíts csak nézz
Ne szólj csak nézz
Ne mondd, hogy soha
Mosolyogj, az elég
háromszor is Elég
A hajnal itt dörömböl a dobhártyámon,
részeg álomban vergődök magányosan
a félig megvetett hitvesi ágyon
Ereim azt mondják ‘Már elég’,
szívem vadul ver és csak azért
mert Tiéd lenne, de csöndben Elég
ha majd elég ki oltja el őt
s ki visz virágot, ha majd kell...
soha nem hal meg, mert szeret egy Nőt.
Gyötrő Tükör a Lelked
Lelkem dalol, lelked tükör
Szemem sír, a tiéd gyötör
Szívem szabad, csak a Tiéd
Soha nem lehetsz Te csak az enyém
Gyomrom ugrál, torkom szorít
Lábam remeg, agyam jajdít
Szívem dobban, szemem ég
Mi az mi vonz és még nem elég
Magány
Kék felhő a szavak tengerén
Száraz a meder
De mégis van miér’
Él még csillag mélyben ülve némán
S nem számít ha
Körbezárja kőfalú magány
Egy pillanat csak, s leomlik a vár
Várom a percet
S talán titokban akarom már
Szűnj meg magány
Omolj le kőfal
S ragyogjon csillagom
Ezerszer ragyogjon
Életem s alkonyom
Tegye édessé
E rideg, kihűlt hamvakon
Hol csak tapogatok vakon
De tudom megtalálom
Meglelem ezüst csillagom
S magam találom...
Tudod a szó mit jelent
Érted-e a végtelent
Mit ha kimondasz
Az jeget és havat olvaszt
S lesiklik a lepel
Felvillan tündöklő fénnyel
Királyi pompával ragad meg
S porba kívánkozik
Mert ott érzik igazán szükségét
Nekünk adatik igazán meg
Pillanat
Újra egy utolsó pillanat
Mikor a szív remél, s egy kicsit megszakad
S újra egy utolsó pillanat
Mikor az elme egy év emlékei után kutat
S szemlélné sorra az elmúltat
De ez egy másmilyen utolsó pillanat
Mikor szívem csak Rád gondol
S nem a múltban kutat.
A Tánc
Vívódó lélektánc
Minden mit ott kint látsz
Itt bent is átformálsz
Áruld hát el mire vársz
Azt mondtad jó
Azt mondtad jó
Hát írok még
Ha kényeztet a szó
Súgom ezerszer még
Lehet, hogy várod
Szóljak, Neked akarok
Élni, nem tudok
Nélküled meghalok
Ki tesz, ha ti nem
Nyomorgó nagyokhoz szólok
Kik költők, s én is annak hívok
S kérdezem miért, mi az ok,
Hogy mindenfelé csak vért hullattok?
Miért mélyítitek a sebet?
Melyet egy század nehezen gyógyít meg
Tudjátok vezetők? Érzitek a felelősséget?
Egy ország lakik jól szavaitokon, egy népért feleltek
De a mérges mag mit elvettek
Csak járványt szül, pusztít, s gyökeret ereszt
Mélyen kapaszkodó erőteljes kezeket
Kik elméket fénytől távol rekesztnek
Nyomorgó nagyokhoz szólok,
Kik költők, s én is annak hívok
S kérdezem, igaz reményt nem sugároztok,
A magyarnak keblére szerelmet miért nem adtok?
Úgy érzem eltépem
Úgy érzem letépem, mi feszíti szívem
Kilépek a láncból
Mit magam varázsoltam
Önnön könnyeimből összeharácsoltam.
Csak néha
Megmarkol, leránt
Folytogat - vérbemárt
Súlyos - karmos kéz ölel, s eldob néha
Olyankor veszek levegőt, s újból magához
ránt, leláncol, s meghalok
egy pillanatra... de csak néha.
Téli est
Sötét, merengő
marasztaló, töprengő
Álomba merítő
Bezár a szobámba,
Csak magam vagyok
Kint tombol vágtatva,
Itt bent csak csodálok.
Csodálom, hogy miért,
Miért ilyen,
Ha nem enged - miért
Hív engem
Még nem értem.
Elveszi erőm
Kiszívja vérem
Elrabolja lételemem
Elnyeli a Fényt előlem.
Ezért vagyok csak magam
Nem olvadok beléje
Mű-fény a házam
De legalább Látok,
s nem félek mellette.
Csak egy mi aggaszt:
Őt is elrabolta
Tudom nem sokáig
De szemem akkor sem láthatja...
Valaki meghalt valahol
Azt mondták, háborúban hallgat a toll
Ez azt jelenti, hogy most mindenhol béke honol?
Nem, ez nem így van
Hisz valaki, valahol
Biztos halállal lakol,
Valaki meghalt valahol
Minden öröm, addig nem lehet
Teljes, míg mindenki nem részese...
Semmi sem lehet szép,
Míg valaki szenvedve láncot tép
Együtt kell győznünk
Igaz úton mennünk
Tiszta szívből tennünk.
Te adsz békét
forrás a szomjazónak
nyári eső az izzó talajnak
ösvény a tévelygőnek
csillag, ha sötét idők jönnek
Fénylő napkorong
Tudom Te adsz békét
Ha lelkem vakon forrong
S ha egymagam vándorlok
szenvedve zord tél hidegét
Tavasz vagy, mire rég várok
hány szóval súgjam
ki az kit vártam
itt belül reméltem
mindig benned hittem.
Nem voltál még Te sem
S én sem teljesen
Mikor már valami elmondta
Kit kell szeretnem.
Te
Te vagy az érzem
sokadik-első érzelem
hátul a sötétben
felvillan a lelkem
Tőled, csak nekem
értem. - nem.
Tükör
Magam elé tartom:
Tükör
Magamba vájom:
Tükör
Lelkembe zárom:
Tükör
Összetörik - nem bánom:
Tükör
Kell, hogy lásson:
Tükör
Hogy belsőm ne fájjon:
Tükör
Minden mi kint van:
Tükör
Mindenki itt van:
és Tükör.
Új gondolatok,
új világ
mi vár, ha fáj
az ár, mi váj
s ha zsibbad a száj
az agy elszáll
s alszik a táj
De tudom az ébredés
nincs messze már
mi vár, ha fáj
az ár, mi váj…
Színkavalkád
Hova tart?
Eltol, levet a hát
Színkavalkád
Elnyeli a formát.
Mekkora?
Pont jó rád...
Ha nem
Piroskék érzelmek
Szívemben repdesnek
Néha felemelnek
De, ha kell levernek
Repülök is csak
Nem jó a szó,
Mert ha mondod
A szádtól reped a jó
Piroskék érzelmek
helyett most szenvedek
Mert térít a sötét
és beterít a jég
Ha nem vagy közelít
a bőszült fenevaddá
szelídült Vég...