Z. Pál Tamás

Jöttél

Fölemelt kéklő fellegek peremén csörlővel halovány gyermek
tekeregtünk s most az ezer színre mázolt napok megkerültek
simogatásba gyömöszöltük megmondhatatlan várakozásainkat
feszíti most minden széjjel érthetetlen hévvel megtalálásunkat
jöttél szivárvány széllel és pont ide illő kéjjel
álltam felismerhetetlenségig álcázott mosollyal és elhallgatott névvel.

2008. június 26.