Leszek én az álca
markodba rejtett izzó parázsa
életeknek menekülő vágya
kísértetek jéghideg ruhája
miközben senkinek imája
minduntalan csak jajgatva várja

hiszen bőrödbe égek
ahogy eldobsz magadtól - messze hajítasz
mégsem hitből teszed, el nem taszíthatsz
ördög volnék, ha volna értelme
isten lennék, de nem vágyok ilyenre
semmi lettem, akartam akármennyire
hogy akárki legyek, hasonlítva akárkire

ritmustalan hólabdák görögnek most erre
megrettenve állsz csak, vársz talán egy jelre
hogy mikor léphetsz félre
hogy menekítsd a véred
mert attól rettegsz te is
hogy elhalsz mint őslények
nyom nélkül a porban
jövő nélkül gyorsan
magadra hajazó emlékkép készül
méhedre vigyázó agyadban jövőd újraépül.