Lampionok sértetlenül fagyasztják a lábunk
táncolunk a réten, marakodva várunk
a pottyanó csillagokra s kapkodjuk fel sorba'
minden álmunk most válik valóra.

Figyelmesen vagyunk, egymás iránt érzett
gyűlölködés sertése kivérzett
szaladt-rohant, kereskedett
mindenféle széllel - hatások közt élünk
s általuk veszünk el.

Méltó tételt kerestem és bizonyítom éppen
indirekte levezetve: nézd, én így se értem
minek ide páholy, arany bálvány sava
marja már a szívem, nem is nézek arra
hol együtt álltunk léhán
(fürödtünk vagy hazudtunk)
nem emlékszem tisztán, mindig elakadtunk.

Talán tisztázhatnád a szavaid betűit egyenként
ahogy én is teszem ugyanezt percenként
ezért hát én már nem is hihetem el
az egész színjáték bennünket egyszerre temet el.