Nem én leszek, ki jegyet vesz
Rád sem mosolygok, mikor beszállok
Ábrázatodról egy szavam sem lesz
Jellememet majd merevnek találod
Pedig dadogok, miközben
némán sírva fakadsz
De nem segít már kezem
Jelenből kiemel, s egy
távoli szekrénybe ragaszt
Hogy táncoltassak kutyákat inkább,
Csaholó vágykristályokra
vigyázzak félve, hogy megláthatlak újra
s így hát látlak még élve.