Könnyezel míg más csak neveti a napot - mondod, hogy szegények
mégis mind otthagyott. Valami feneketlen boldogságba
menekültél vakon és érzed megint, izzadunk a szavakon
nyomtatott rizsszemek, ragasztott csillogás a májad
remeg belé, úgy akarod a megváltást.

Ha nem érted csak ugyanazt mondhatom: rossz helyen
tagolod a vágyaidat míg megtöröd a csendet
nem is találsz nevet magadnak, egy árnynak
hiszel inkább, mint az elfojtott gondolatoknak.