A székre feszíted tekinteted
ahogy keresztbe bámulod hited.

Makacs szürcsögésbe veszel
és már magadat se hiszed el.

Hordók lélegzik az agyakat,
bábok tudják, mi az akarat.
Mi már csak vonaglunk,
múló pirkadat.

Foghoz szorítva fog
bárgyún ajakba harap
keserű szénigaz
én nem lelhetek már vigaszt.
Senki testén vonaglom
ugyanazt a táncot
miben a holnapot
vesztem el - s hogy éljek még
magamat nevezem most el.

Őrjítő csend és szaggatott halál,
szívedben szívem gyilkos táncot jár.