Vörös vágyak mondanak imát asztalom felett
ahogy felszeletelik combom izmait és álmaimon rágódnak
közben nyálamon pirítják a szavakat
amit kifordított tüdőmben megbújva találtak
ikra alakban.

Félig megrágott darabokat köpnek a padlóra
hol a belek tartalmával keverednek azok
tapossák is néha
ahogy üvöltve végigrobognak idegpályáimon
és nézz csak le a földre
ismerős betűk ismerős sorrendben.