Valamikor rég jégbe zárt egy cél
melyben vakon hittél
vonzott magához, ahogy akartad.
Most mit érsz vele, ha gyilkosod
lett saját gyermeked
miben hihetsz még, ha elárul
saját ösztönlényed - kikelve magából
megsebez minden törékeny álmot
pedig csak egy tükör keltette életre
ezt a semmitérő bábot
mi rádtör minden éjjel
szavakat ordít agyadba
pedig tudom, hogy te sem hiszed el
hisz ahogy itt állsz előttem -
látom az arcodon, látom a szemedben
ugyanúgy érzel
látszik e tükörben.