Z. Pál Tamás

pihentetem lelkem

Míg forgatod azt fejedben:
én a másodikat iszom.
Bár nem ülsz szemben - mégis
forgatnivaló elmélet a látvány
míg tótágast állt egy lány
a mezőn (hol tehát parasztok)
sztereotíp fajanszok katalógusát
lapozom - hogy akkor azokat
majd szép sorban telehányom.

***

Mert mind csak új sor
szűk vetéssel
lába közt valami késsel
kérleli a napot - adjon igazat
mert akkor majd vakot játszik ő is
és nem fáj ha jó - így állhatatlan
vadonban tapogatom
a rézből való nyomokat a falakon
kilincsek helyett illatfoszlányok
a nyarakon át nézelődő
vágyakkal teli hímzés fordított mintát
hagyom szabadon egybefüggő hajadon
pihentetem lelkem.

***

Mert mindez éretlen
de ez csak a legkisebb baja
továbbá-véletlen és javíthatatlan
ahogy írtam, úgy hagylak
magadban.

2007. március 10.