hogyan is végződhetne itt minden vágyakozás?
ínyemre lenne minden vonatkozás
a sorsról, persze apró betűkkel, lábjegyzetben
minden esetre, magamat kerestem
szentek vizében bámultam arcom, halványul
már szellem-képem festem hanyagul
hogy rád is ugyanaz van írva, vérrel hímezve
a bőrre, csókjaimmal rejtve a csendbe
csak ellestem finom formád, hogy rajzoljak
valamit a gyermeknek, jövő fiának
talán ez a legszörnyűbb gondolat, mert nincs
reményem ebben, te vagy a bilincs
a végtelenhez láncolsz, hogy táncoljak hát veled
rémtett életem, azzá vált benned
kiürült szerelmes szavak medreiből ittam volna
s most szomjasan bóklászom arra
hol délibábban reméllek, nevedben egy ének
egy dal, egy hangjegy, hogy élek
dalolja mesénket, végtelen egymásba szövődő
temérdek kétdimenziós álmot rejtő
semmivé foszló, de boldogító élet.