napgyermekek tánca közben olvadunk majd egymásba,
mélyen egy virágkehelyben, a bús harmatcseppek nászaként
falfehérre változtat majd minden angyalt a dallam
melyben ott bújik egy apró szócska, kimondatlan hajlam
egymás iránt érzett csendes gyűlölet, majd félelem
remek porszem leszel te is, egyedül vagy énvelem