maradék darabokat szaggatok, kanalamat vízbe mártom,
[sohasem jajgatok]
élet vizébe mártogatott lábszárak összezárt térdei közé feszült az idő,
de nem hozott kétkedő személyeket az út, min jártál,
pont ezért nem tanultál és semmi újat nem láttál.

hitted a jót és kerülted, mi gonosz,
de eljött érted is a megváltó kísértés újabb kor hajnalán,
mint gondoltuk, hogy jönni kell, ha rossz.
és jött is az, de nem is láttunk már talán
egymás szemében semmit, mit elfedne a kosz
[sohasem jajgatok]

ezért nem hallod, ha fáj nekem a test és meglesett egy est
mi nálad talált, karjaidban, drága félelmem
a te karjaidban töltöttem egy éjt, és nem voltam rest
leírtam, mit mondtál, most tanulom, és nem felejtem
hogy varázslatba bújtattál pár csodát
[tudtam mindig, hogy hazudsz] 

ez is itt maradt, életérzés-morzsa, gyúrok belőle valamit
és elmondhatom újra, hogy letettem magam mellé egy pohárnyit,
ami valójában láthatatlan és semmi, de mégis ér annyit,
hogy elmondd róla, elhiszed-e, legyőztelek most
[hiába mondod, nem változtam semmit]