Z. Pál Tamás

Téli est

Sötét, merengő
marasztaló, töprengő
Álomba merítő

Bezár a szobámba,
Csak magam vagyok
Kint tombol vágtatva,
Itt bent csak csodálok.

Csodálom, hogy miért,
Miért ilyen,
Ha nem enged - miért
Hív engem
Még nem értem.

Elveszi erőm
Kiszívja vérem
Elrabolja lételemem
Elnyeli a Fényt előlem.

Ezért vagyok csak magam
Nem olvadok beléje
Mű-fény a házam
De legalább Látok,
s nem félek mellette.

Csak egy mi aggaszt:
Őt is elrabolta
Tudom nem sokáig
De szemem akkor sem láthatja...

1997. december 22.