forrás a szomjazónak
nyári eső az izzó talajnak
ösvény a tévelygőnek
csillag, ha sötét idők jönnek

Fénylő napkorong
Tudom Te adsz békét
Ha lelkem vakon forrong
S ha egymagam vándorlok
szenvedve zord tél hidegét
Tavasz vagy, mire rég várok
hány szóval súgjam
ki az kit vártam
itt belül reméltem
mindig benned hittem.

Nem voltál még Te sem
S én sem teljesen
Mikor már valami elmondta
Kit kell szeretnem.