Kék felhő a szavak tengerén
Száraz a meder
De mégis van miér’

Él még csillag mélyben ülve némán
S nem számít ha
Körbezárja kőfalú magány

Egy pillanat csak, s leomlik a vár
Várom a percet
S talán titokban akarom már

Szűnj meg magány
Omolj le kőfal
S ragyogjon csillagom
Ezerszer ragyogjon
Életem s alkonyom
Tegye édessé
E rideg, kihűlt hamvakon
Hol csak tapogatok vakon
De tudom megtalálom
Meglelem ezüst csillagom
S magam találom...