neked szól, sok más társával együtt
érez a föld most újat mert itt van
a tavasz és beleremeg a fény is
ha velem maradsz mert mindenki
fél kimondani, ‘hol vagy öröm’

utolsó barát a világ közepe
mert minden oda van eltemetve
az is mit már félig megrágtak
meg az is amit már egyszer
kivágtak, mint gazt a virágok
közül, csakhogy nem minden
ilyen, hisz én is szeretlek
és te engem nem.

de nincs fájdalom mert
nincs önzetlenség sem
és ezt tudom sok másik társával együtt
idejött, hogy röhögje ki
ezt a félnótást, aki itt nincs
minek van ha nem kell.

meg persze nem is merlek
megismerni
te nő vagy én meg a férfi?
félek tőled, hova szökjek,
hová bújjak, hogy ne találjon rám
a magány