Újjászül a Lét
Mi adta életem
Új testben él
Tovább a lelkem
Rég nem néztem szembe magammal. 
(Kérdezem, érzem-e még
igen érzem, nem jutottam túl semmin
megpróbáltam átugrani a szakadékot,
de belezuhantam a lábaim alatt tátongó mélységbe
és most szétmarcangolnak a sötét fenevadak, melyek szeme vadul lángol
és bűzös leheletük kimarja szemeimet
megvakulok, megvakultam, elvakultan
akarom a fényt, mi feltámaszthat, de még nem szabad
mert még a gonosz tart fogva és nem mosolyog senki rám
most újra meg kell gyógyulnom
de már semmi sincs hiába
egy teljesen új testbe születhetek ha kiálltam minden próbát
és túljutok az óceánon, mi nem hűsít, hanem lángnyelvekkel vesz körül engem,
nyaldos a tűz és még nincs vége
újra kívánom a halált, még egy tánc és megbékél a lelkem
de a mai este még nem érzem a lényem
mert ma lesz az eddigi énem végem
végeztem, szabadulni fogok
rám borul a fény és minden a tiéd mi gyönggyé vált ezen évek alatt.
pokol volt eddig
most elég és kitisztul, hogy újrakezdje a kört, mi végtelen és mérhetetlen
nagy tudást rejt magában, csak végig kell járni ép ésszel és lélekkel.)