A hajnal itt dörömböl a dobhártyámon,
részeg álomban vergődök magányosan
a félig megvetett hitvesi ágyon

Ereim azt mondják ‘Már elég’,
szívem vadul ver és csak azért
mert Tiéd lenne, de csöndben Elég

ha majd elég ki oltja el őt
s ki visz virágot, ha majd kell...

soha nem hal meg, mert szeret egy Nőt.